Hír

Új tendenciák a filmkészítésben

Új tendenciák a filmkészítésben

2004.05.24

Kezdetben mindenki hagyományos filmre forgatott. A film színvilágát, hangulatát elsősorban felvételkor kellett meghatározni, az utómunka során (fényelés) csak korlátozott lehetőségek álltak rendelkezésre. Az esetleges filmtrükköket optikai úton kellett elkészíteni. (Azért egészen jókat lehetett így is csinálni: ld. Csillagok háborúja korábbi epizódjai.) Az első szkennerek és levilágító berendezések megjelenésével lehetővé vált a film egyes részeinek digitalizálása, a trükkök "legyártása" számítógépen.

Ez azonban még nagyon lassú és költséges folyamat volt. Mára a technológiai fejlődés odáig jutott, hogy lehetővé vált teljes játékfilm beszkennelése, az utómunkák (vágás, fényelés, trükk) elvégzése számítógépeken és visszaírása filmre. I. Forgatás

Mire forgathatunk?

Két csoport között dönthetünk: hagyományos film, vagy valamilyen videó formátum. Természetesen a kettőt kombinálhatjuk is.

1. A hagyományos film

A hagyományos filmmel kapcsolatban rengeteg tapasztalat gyűlt össze, amelyeket az operatőrök jól ismernek. Mégis, ha az utómunka során valamilyen trükköt kell elkészíteni, célszerű a forgatás megkezdése előtt a trükk készítőjével konzultálni. Sok időt, pénzt, fáradságot lehet ezzel megspórolni.

Egy rövid összefoglaló, mellőzve a technológiai részleteket:

Előnyök:
- Felbontása: 35 mm-es film esetén > 4k (4k = 4x210 = 4096 pixel / sor), többek között a választott nyersanyagtól, a kamera objektívjétől függ
- Dinamikatartomány: 11-12 blende, nyersanyagfüggő
- színmélység: gyakorlatilag végtelen (analóg)
- A filmszemcsék növelik az élesség érzetet
- széles nyersanyagválaszték
- világszabvány

Hátrányok:
- mechanikai sérülésekre érzékeny
- a kép csak az előhívás után látható
- viszonylag drága a nyersanyag

Ha a költségvetésünk megengedi, miért érdemes filmre forgatni? Mi az alapvető különbség a film és a videó között?

A legjobban érzékelhető különbség a dinamikatartomány. A negatív dinamikatartománya 11-12 blende. Ez azt jelenti, hogy egy nyári képen egyaránt láthatók részletek a fa árnyékában álló alak arcán (kevés fény), és a felhőkben is (sok fény). Természetesen a mozikópián csak vagy a kép egyik részén, vagy a másikon láthatók részletek, de az utómunka során választhatunk. A videónál az kerül rögzítésre, amit a monitoron látunk. Nincs nagyobb plusz információ a felvételben.. Ebből az következik, hogy ha videóra forgatunk, sokkal gondosabban kell felmérnünk a kontraszt viszonyokat, utólagos beavatkozásra csak korlátozott lehetőségünk marad. Ezen lehet egy kicsit segíteni, ha használjuk a kamerák által kínált speciális állításokat: pl. cine gamma, knee beállítás, stb.,azonban még ez sem ad akkora szabadságot, mint a film, ráadásul a kapott kép utólagos színkorrekció nélkül korlátozottan használható filmes és videós célra egyaránt.

A videókamerákban kis méretű képfelvevő eszközök (általában 2/3 inch átmérőjű CCD) találhatók. Ezért nagy a mélységélesség, azaz az előtér és a háttér is egyszerre lehet éles. Pedig az operatőrök egyik fontos eszköze az élességi pont változtatása, így nyomatékosítva a mondanivalót, amely nagy mélységélesség esetén nem lehetséges.
A filmes kamera sebessége felvételkor változtatható. Ezért nagyon szép lassításokat és gyorsításokat lehet készíteni. Ez a funkció videó esetében hiányzik. (Egyetlen kivétel a Panasonic Varicam nevű kamerája, ez tud lassítva és gyorsítva is felvenni, de csak 1280x720-as felbontásban, és a maximális sebesség 60 kocka/mp.)

2. Videó

SD (standard definition - hagyományos felbontás)

Ezen a területen, ami a felvételi formátumokat illeti, rendkívül nagy a zűrzavar,. Analóg formátum (Beta SP, Hi8, S-VHS, stb.) használatát ma már nem javaslom. Digitális formátumok közül is inkább a professzionálisokat kell előnyben részesíteni, többek között a 3CCD-s kamerák miatt. Ami közös bennük, az a felbontás nagysága: 720x576 pixel (PAL), 720x480 pixel (NTSC), a színmélység: 8 bit/csatorna, a színtér: YUV. Amiben lényegesen különböznek, az a tömörítés mértéke.

Mivel a tömörítetlen formátumok - D1, D5 - Magyarországon szinte elérhetetlenek, Így a legjobb választás a Digital Betacam. Ha nem akarunk olyan trükköket (kompozitálás, bluebox), ahol kulcsolni kell, a DV család egy olcsó kompromisszum lehet. (A DV, DVCam és DVCPro esetében a szalagra rögzített adat ugyanolyan tömörítésű, habár az első amatőr formátum. Mégis a DVCam és DVCPro felvételek általában sokkal szebbek - köszönhetően a jobb kamerának és objektívnek.)

Az alacsony bontás miatt az SD formátumok minősége a filmhez képest jelentősen gyengébb. Ugyanakkor az alacsony költségek miatt nagyon népszerűek.

SD forgatási javaslatok:

- Használjuk progresszív módban a kamerát. Váltott soros (interlace) módban a filmre átírt anyag a gyors mozgású részeknél élvezhetetlen lesz ("reluxa" a képen).
- Használjunk 1/50 s "zársebességet" (shutter speedet, így "filmesebb" képet kapunk).
- Ha a kamera támogatja, használhatunk 16:9 anamorphic felvételi módot - ez kamera függő.
- A kis felbontás miatt kerüljük a nagy totálokat, inkább közeli képeket forgassunk.
- Sok fény esetén a rekesz/írisz bezárása helyett használjunk ND szűrőt. (Ne növeljük az így is nagy mélységélességet, hacsak nem ez a szándékunk.)
- Ne használjunk színkorrekciót a kamerában - ezt jobb az utómunka során megtenni.

HD (High Definition - nagy felbontás)

Két alapvető felbontás terjedt el: 1920x1080 pixeles, és 1280x720 pixeles, azaz az oldalarány 16:9 ellentétben az SD 4:3 oldalarányával. Ha valaki megnéz egy HD berendezést, ilyeneket láthat: 1080/24p, 720/25i, 1080/24psf, stb. Ebből az első szám a felbontás. Ez 720 és 1080 lehet. A második szám a másodpercenként rögzített képkockák száma. Ez 23,98, 24, 25, 29,97, 30, 50, 59,94, 60 lehet. A betűk a képkiolvasási és rögzítési módot jelentik.
i (intarlace): váltottsoros képkiolvasás és rögzítés.
p (progressive): progresszív képkiolvasás és rögzítés.
psf (progressive, segmented frame): progresszív képkiolvasás, váltottsoros rögzítés.
Filmes célokra Európában a 1080/25p ajánlott, ha SD anyagot is szeretnénk készíteni.

HD forgatási javaslatok:

- Ha lehet, progresszív módban (1080/25p ill. 1080/25psf) használjuk a kamerát.
- Használjunk 1/50 s "zársebességet" (shutter speedet, így "filmesebb" képet kapunk).
- Sok fény esetén a rekesz/írisz bezárása helyett használjunk ND szűrőt. (Ne növeljük az így is nagy mélységélességet, hacsak nem ez a szándékunk.)
- Ne használjunk színkorrekciót a kamerában - ezt jobb az utómunka során megtenni.