Hír

Új tendenciák a filmkészítésben II.

Új tendenciák a filmkészítésben II.

2004.06.11

A régi technológia szerint ún. musztert (vetíthető pozitív kópiát) készítettek a használhatónak vélt részekről. (A biztosan nem használható részekről - pl. a szinész elrontott valamit, valaki besétált a képbe, stb. - nem készült muszter.) Ezt a pozitívot vágóasztalra tették, megvágták a filmet, majd ez alapján a negatív vágás is elkészülhetett.

Ma a filmes muszter helyett filmátíró segítségével videós muszter készül. Ennek elkészítése egyrészt olcsóbb, másrészt lehetővé teszi a számítógépes vágást is.

Videós muszter

Ahhoz, hogy a negatív vágás során minden egyes filmkockát azonosítani lehessen, valamilyen – a videós timecode-hoz hasonló jelölésrendszert kellett bevezetni. Ez lett a filmes lábszám (keykode).

A lábszám a film perforációján kívül található – a nyersanyag gyártója által beexponált – egyedi azonosító szám és az azt tartalmazó vonalkód. A vonalkód géppel is olvasható, azaz a lábszám olvasás automatizálható. A vonalkód 35-ös film esetén lábanként, azaz 16 kockánként, 16-os film esetén fél lábanként, azaz 20 kockánként található meg. Így minden egyes kocka egyedi azonosítót kap, amelyre az utómunka során hivatkozni lehet.

A videó muszter készítése során az összes forgatott anyagot az offline vágás céljára átírják videóra (általában Beta SP kazettára). A lábszám olvasást a Magyar Filmlaboratóriumban egy Aaton Keylink nevű eszközzel végezzük. (Ezenkívül az Evertz gyárt ilyen berendezést.)

A Keylink az átírás során az olvasási paramétereket grafikusan jeleníti meg, amit a filmátíró kezelője folyamatosan ellenőrizhet, lehetővé téve ezzel a hibamentes lábszám olvasást. A pontosság rendkívül fontos, hiszen az így kapott lábszám lesz a további utómunka alapja. A hiba ráadásul csak a negatív vágásnál fog kiderülni, ami akár túl késő is lehet.

Mi történik a lábszám adatokkal?
- A lábszám az átírás során megjeleníthető a képen. Rajta kívül további adatok is lehetnek a megrendelő kívánsága szerint: pl. videó timecode, hang timecode, tekercs szám, jelenet szám, csapó szám, stb. A pozíciójuk is választható. Természetesen ahhoz, hogy a lábszámon kívül további adatokhoz is hozzájuthassunk, a videó átírás során a filmátíró kezelőjének ezeket rögzítenie kell.
- Bekerülhet a videókazettán rögzített kép VITC-jébe a hang timecode-dal és a videó timecode-dal együtt. (VITC - vertical interval timecode: a képkioltás alatt a videó jelbe rögzített timecode).
- Adatbázisba kerül. Ez az adatbázis tartalmazza az a. pontban említett adatokat is. Az adatbázist a két, filmvágásra legalkalmasabb nonlineáris vágószoftver – AVID és Lightworks – egyaránt olvassa. Az adatbázist – kérésre – természetesen mellékeljük egy floppin.

Mire jó ez az adatbázis? Miért fontos ezt használni?

Ma már szinte mindenki elektronikusan vágja a filmjét. A videó musztert beírják egy nonlineáris vágóeszközbe. Sajnos ezen eszközök nagy része nem kezeli a lábszámot.

- Lábszámot nem kezelő vágó eszközök esetén a munkamenet a következő:
Beírják a filmet vágó berendezésbe, megvágják azt, majd valaki leül a képernyő elé papírral és ceruzával, és leírja az összes jelenet kezdő és vége lábszámát, valamint videó timecode-ját. Ez lesz a vágólista. Ez az emberi munka időigényes és "veszélyes" művelet, ugyanis ha ezt az adatokat rögzítő elrontja, akkor a rossz vágólista alapján akár rossz helyen is elvághatják a negatívot, amit utólag javítani már nem lehet. További hátránya, hogy nem készül ún. kiszedő lista (ld. később), és nem lehet tudni, vajon többször is felhasználták-e a vágás során ugyanazt a részt a negatívból. Egy negatív szakaszt ugyanis nem lehet több helyre bevágni.
Ilyen vágóberendezés használatát semmiképpen nem javasoljuk. Lehet, hogy olcsóbb, de az anyagi előny eltörpül a tévedés lehetősége mellett.
- Lábszámot kezelő vágó eszközök (Lightworks, Avid filmes eszközei) esetén a munkamenet a következő:

A vágó berendezésnek ahhoz, hogy lábszámos vágólistát készítsen a munka végén, amely alapján megvághatják a negatívot, valahogyan kapcsolatot kell teremtenie a videó timecode (amelyet a beíráskor elolvas, ezzel azonosítván az egyes képkockákat) és a lábszám között.
A régebbi módszer szerint a kapcsolat létesítése úgy történt, hogy a vágó jelenetekre osztotta a filmet, majd minden egyes jelenet kezdő kockájához – a képernyőről leolvasva - beírta a kezdő lábszámot. Ez ugyanolyan időigényes művelet, mint a kézi vágólista készítés és ugyanazokat a veszélyeket hordozza magában. Egyetlen előnye az előző módszerrel szemben, hogy a vágólista generálás automatikus, és minden szükséges fajta lista elkészülhet (ld. később).
Az emberi tévedés lehetősége miatt ezt a módszert sem javasoljuk.

A legbiztonságosabb, ha az általunk mellékelt floppin található adatbázist használjuk. Ez az adatbázis tartalmazza a kapcsolatot a videó timecode és a lábszám között. A legfontosabb az, hogy ez a kapcsolat emberi beavatkozás nélkük létesült, azaz a tévedés lehetősége kizárt. A vágás során beolvassuk az adatbázist a vágóeszközbe, és ez alapján a berendezés automatikusan beírja a videó anyagot. Természetesen az adatbázis minden eleméhez hozzájuthatunk, szintén automatikusan (pl. tekercsszám, jelenetszám, csapószám, stb.).
Ezt a módszert fenntartások nélkül javasoljuk.
Természetesen a Magyar Filmlaboratóriumban ez utóbbi módszert alkalmazzuk. Az itt található berendezés egy Avid MC9000 filmes opcióval.

Sebesség kérdések

Magyarországon a filmeket kétféle sebességgel forgatják: 24 kép/mp és 25 kép/mp. Az előbbi a régebbi mozi szabvány, manapság mindkét sebesség használatban van. A PAL szabvány szerint a videó sebessége 25 kép/mp, ezért a muszter készítés során a filmátíró mindenképpen 25 kép/mp sebességel működik. (24-es forgatás esetén lehetőség van az ún. 24+1 típusú átírásra is, de ez vágásra nem használható, csak hangosításra. Ekkor a filmátíró minden 12. kocka után egy plusz félképet ad ki. Ez egy másodperc alatt 12+ ½ + 12 + ½ = 25 kép. Ekkor azonban nem teljesül az 1 filmes kocka = 1 videós kocka feltétel, ezért nem alkalmas vágásra. A hossza viszont megegyezik a 24-es film hosszával, ezért alkalmas hang utómunkára.).
Az elektronikus filmvágás feltétele az, hogy minden egyes kockát azonosítani lehessen, azaz egy képkocka a filmen ugyancsak egy képkocka legyen a videón.

25-ös felvétel: az azonos sebességnek köszönhetően a műsoridő nem rövidül. A helyszini hangfelvétel is szinkron lesz. A végén azonban a fényhang átíráshoz a hangot meg kell nyújtani 25/24 hosszúra, mert a fényhang kamera kizárólag 24 kép/mp sebességel képes működni.

24-es felvétel esetén a műsoridő az átírás során 4 %-kal csökken (Ha van 4800 kockánk, azt 24-gyel lejátszva 4800/24 = 200 mp hosszú műsort kapunk. Ugyanezt 25-tel lejátszva 4800/25 = 192 mp-et kapunk. A különbség 4 %: 192/200 = 0,96.) A rövidülés miatt a helyszíni hangfelvétel nem lesz szinkron.
Erre is van azonban megoldás: 24-es projekt az AVID-ben.

A videó anyag beírása a szokásos módon történik a videómagnóról: 25 kép/mp sebességgel (másképp nem is lehetséges.) A lejátszás azonban már 24 kép/mp-cel. Így az utólag beírt helyszíni hangfelvétel is szinkronban van a képpel. A vágást ugyanúgy kell végezni, mint bármely más esetben. Ami különleges, az a kazettára kiírás. Itt választhatunk:
Ha a felvétel hosszát akarjuk változatlanul hagyni, pl. hang utómunkához, akkor használjuk a korábban ismertetett 24+1 módszert. Így a műsoridő megegyezik a forgatáskori műsoridővel. Természetesen a kockák száma megnő, a hangmagasság változatlan marad.
Ha a kockák számát szeretnénk megőrizni, akkor a 25-ös kiírás a megoldás. Az AVID 25 kép/mp sebességgel írja ki az anyagot. Így a kockák száma nem változik. Természetesen a műsoridő 4%-kal kevesebb lesz, és a hangmagasság is 25/24 arányban megváltozik (magasabb lesz).

A vágás befejezése után vágólistát kell készíteni. általában 4 féle lista használatos: összeállítási, kiszedő, optikai és duplikált jelenet lista. Az összeállítási lista úgy van sorba rendezve, ahogyan az egyes jelenetek a filmben egymás után következnek. A kiszedő lista kamera tekercsenként van lábszám szerint sorba rendezve, így a negatív vágó minden egyes tekercsből – egyszeri kézbevétellel – kiszedi azokat a darabokat, amelyek a filmben szerepelnek. Az optikai lista a trükköket tartalmazza (úszás, lassítás, stb.). A duplikált jelenet lista pedig a többször bevágott részeket mutatja.

A listák alapján elkészül a vágott negatív.