Hír

Álomból digitális valóság - Interjú Sándor Pállal

Szabó Gábor operatőr és Sándor Pál (fotó: Szlovák Judit 2005 a Noé bárkája című film forgatásán)

Álomból digitális valóság - Interjú Sándor Pállal

2007.06.26

15 perc trükk snitt került a 104 perc hosszú Noé Bárkája című filmbe, ami ritkaságszámba megy a magyar filmgyártásban. A Magyar Filmlabor digitális utómunka stúdiójában készült a film főcíme, az utolsó jelenet, illetve a hulló csillag, az eső és több felhős, illetve ködös rész. A legtöbb munka az utolsó jelenettel volt, mivel az egész számítógéppel készült. Sándor Pál rendező egy olyan képet álmodott meg, amely meseszerű, de mégis valósághű. A kérés az volt, hogy a két főszereplő Garas Dezső és Kállai Ferenc "az örök vadászmezőkön", a pampákon motorozzon. A film digitális utómunkájáról Sándor Pált kérdeztük.

Valóban ez volt az első igazi találkozása a digitális technikával?

Már 20 évvel ezelőtt is kihasználtam volna a digitális utómunka adta lehetőségeket, ha lett volna rá mód. Egyébként minden olyan dolog érdekel, ami nyitja a filmkészítés határait. Az sem véletlen, hogy 1958-ban, miután leérettségiztem és elmentem a filmgyárba dolgozni, nagyon hamar az akkori trükk laborba kerültem. Az áttünéseket abban az időben úgy csináltuk, hogy a negatívot egy oldattal kicsit meggyengítettük, nagyon kellett vigyázni, hogy meddig maradjon a folyadékban. Azután jött a másik negatív, és kész volt a trükk, vagyis az áttünés. Komolyabbra fordítva a szót, kíváncsi voltam rá, hogy a technika követni tudja–e az ember fantáziáját. A digitalizálódás útján Szabó Gábor operatőr indított el, amikor arra kértem, hogy találja ki, hogyan tudunk szabadabban filmet készíteni, és utólag játszani a forgatott anyaggal. Első lépésként elkezdtünk szuper 16-ra forgatni, ami azért is jó volt, mert kisebb a kamera, kisebb a felhajtás. Így keveredtem bele, ez most a tanulási folyamat első része, de addig nem nyugszom, amíg rá nem jövök, hogy mi mindent tartogat még számomra a digitális világ.

Ha csak most indult ez a tanulási folyamat, akkor hogyan "értett szót" a digitális stúdió szakembereivel?

Csak körülbelül tudtam, hogy mit szeretnék, viszont a digitális utómunkának éppen ez az egyik előnye, mindent ki lehetett próbálni. Például fogalmam sem volt, hogy milyen legyen a főcím, de amikor bementem a digitális utómunka stúdióba és megismertem az ott dolgozó fiatalokat, éreztem, hogy jó helyen járok. Nem csak a technika adott egyfajta szabadságot, hanem valamiért rögtön meg is bíztam bennük. Végül Szabó Gáborral együtt egy olyan főcímet csináltak, ami álmomban sem jutott volna eszembe. A filmben látható trükkök nagy részét munka közben találtuk ki, nem terveztük el előre. Igazi csapatmunka volt, sikerült olyan embereket magam köré gyűjteni, akik hittek a filmben és ráéreztek, olyan dolgokra, amiket a film be tudott fogadni.

Az utolsó snitt is így készült?

Az volt a tervem, hogy megveszünk egy kész snittet, amibe utólag bedolgozzuk az elmenő motort, de a stúdióban azt mondták a fiúk, hogy ők is tudnának hasonlót készíteni. Eljöttek a forgatásra és egy idő után már ők mondták, hogy mit hogyan vegyünk fel. Kénytelen voltam ezt az utat választani, mert jól csinálták, álomszerűbbre, meseszerűbbre sikerült a vége, és mégis olyan mintha igaz lenne. És persze az is hozzátartozott, hogy jó volt bemenni hozzájuk, még a legkisebb módosításnál is odaadással dolgoztak a végeredmény érdekében. Nem sima technikai tuningot adtak a filmnek, hanem igazi alkotóként segítettek megvalósítani az álmaimat.

Milyen visszhangokat hallott a szakmából?

Nagyon kevés visszajelzést kaptam a trükkökről. Azt viszont többen mondták, hogy ilyen varázslatos főcíme még egyetlen magyar filmnek sem volt.

Ezek szerint érdemes továbbmenni a digitális úton?

Most már úgy olvasok forgatókönyvet, ahogy azelőtt sohasem. Keresem, hogy hol vannak olyan részek, amelyek kikövetelik maguknak a digitális utómunkát. Óriási szabadságot nyújt, hogy nincs vége a filmkészítésnek forgatáskor, hanem van még egy lehetőség arra, hogy érdekesebbé, jobbá tegyük a filmet.

Filmlabor